Túl tökéletes lett a reklám? – 25 év rádiózás után ezt látom most a piacon

Túl tökéletes lett a reklám? – 25 év rádiózás után ezt látom most a piacon

Az utóbbi időben egyre többször beszélgetek vállalkozókkal arról, mi történik most a piacon. Más szakmák, más cégek, más problémák, de a beszélgetések végén újra és újra ugyanoda jutunk: nehezebb eladni.

Olyan vállalkozások is bizonytalanabbá váltak, amelyek húsz-harminc éve működnek. Túléltek válságokat, adóváltozásokat, új konkurenseket, jobb és rosszabb éveket, és eddig nagyjából tudták, mihez kell nyúlni, ha több vevőre van szükségük.

Most viszont mintha azokból a régi receptekből egyre kevesebb működne úgy, ahogy korábban.

És szerintem nem egyszerűen arról van szó, hogy „rosszabb lett a piac”.

Megváltozott az életünk. Vele együtt változtak a vásárlási szokásaink, a médiafogyasztásunk, a figyelmünkért folytatott verseny és az is, hogy egyetlen nap alatt hány üzenet próbál elérni bennünket.

Ilyenkor persze mindenki keresi az új titkos fegyvert.

 

Mindenki a következő marketingcsodát keresi

Új platform. Új kampánytípus. Új technika. Új algoritmus. Valami, amit még nem használ a konkurencia.

Most éppen a mesterséges intelligencia az egyik ilyen nagy ígéret.

Félreértés ne essék: én is használom. Elképesztően hasznos eszköznek tartom, és szerintem rengeteg olyan munkát könnyít meg, amit korábban órákig vagy napokig csináltunk.

De van valami, amin az utóbbi időben egyre többet mosolygok.

Hirtelen minden tökéletes lett.

Nézzétek meg akár csak a profilképeket.

Egyre több helyen látok húsz évvel fiatalabb, hibátlan bőrű, tökéletes fényben ülő embereket, akik úgy néznek ki, mintha most léptek volna le egy magazin címlapjáról.

Ha nem ismerném őket személyesen, még el is hinném. :)

A reklámokkal pedig ugyanez kezd történni.

Tökéletes grafika. Tökéletes termék. Tökéletes ember. Tökéletes mondatok. Tökéletes zene. Minden fényes, minden kisimított, minden professzionális akar lenni.

És néha pont ettől lesz az egész furcsán élettelen.

 

Amikor már a tiszta vécé is dalra fakad

Nálam a csúcs eddig egy WC-fertőtlenítő reklámja volt.

Egy mesterséges intelligencia által generált dalban énekelték el, milyen csodálatos lesz majd a tiszta vécé.

Ott azért megálltam egy pillanatra. Nem az AI zavart. Nem az, hogy géppel készült. Nem vagyok technológiaellenes, sőt. Az zavart, hogy az egészből eltűnt valami, ami szerintem minden technikánál fontosabb.

Az ember.

És bevallom, akkor ez futott át az agyamon: Basszus, ez gagyi.

Nem azért, mert nem volt profi. Hanem talán éppen azért, mert annyira akart profi lenni, hogy közben nem maradt benne semmi, amihez kapcsolódni tudtam volna. És ezen a ponton kezdtem el azon gondolkodni, hogy lehet, nem is kellene minden héten újra feltalálnunk a meleg vizet.

 

Van valami, ami nem változott ilyen gyorsan

A technológia elképesztő sebességgel változik. A platformok változnak, a hirdetési lehetőségek változnak, új eszközök jönnek, régiek tűnnek el.

De amikor vásárolunk, még mindig nagyon sokszor ugyanazokat a kapaszkodókat keressük.

Ismerem ezt a nevet? Találkoztam már vele? Tudom, ki van mögötte? Tudok hozzá valamilyen élményt, arcot, hangot, történetet kapcsolni? Van okom megbízni benne?

Én régen azt tanultam, hogy ha lehet, legyen ember a márka mögött. Mert emberhez könnyebb kapcsolódni, mint egy logóhoz.

Ha tudom, kihez kötni egy márkát, van mibe kapaszkodnom. Ha újra találkozom vele, egyre ismerősebb lesz. Ha ehhez az ismerősséghez jó tapasztalatok, következetesség és hitelesség társul, abból idővel bizalom lehet.

Az ismertség önmagában még nem bizalom.

De bizalmat nagyon nehéz úgy építeni, hogy közben senki nem ismer.

Szerintem ez az a gondolat, amit a marketing új csodafegyvereinek keresése közben könnyű szem elől téveszteni.

 

Nem mindig egy új trükk fog megmenteni

Persze vannak impulzusvásárlások. Vannak elképesztően jó kampányok is, amelyek egy pillanat alatt betalálnak, és biztos vagyok benne, hogy lesznek újabb technikák, amelyek egy ideig nagyon jól működnek majd.

De szerintem veszélyes lenne egy vállalkozás jövőjét arra építeni, hogy mindig sikerül majd találnunk valamilyen új trükköt, amivel két másodperc alatt leteperjük a vevő figyelmét.

Én egyre jobban hiszek az ismertség építésében.

Abban, hogy nem mindig akkor kell először megszólalni, amikor már sürgősen szükségünk lenne a vevőre.

Egy klímásnak sem feltétlenül akkor kell először bemutatkoznia, amikor odakint 37 fok van.

Egy csempeboltnak sem akkor, amikor valaki már ott áll a felújítás közepén.

Egy ingatlanosnak sem csak akkor, amikor az eladó már eldöntötte, hogy másnap felteszi a lakását a piacra. A márkának érdemes a szükséglet előtt megérkeznie, hogy amikor egyszer valóban aktuálissá válik a vásárlás, ne akkor találkozzanak először a nevével.

 

Talán ezért hiszek még mindig ennyire a rádióban

Nyilván elfogult vagyok.

25 éve rádiós vagyok, furcsa is lenne, ha nem szeretném ezt a világot. De pontosan ezért látom azt is, hogy a rádió ereje szerintem nem abban van, hogy valaki egyszer lead egy reklámot, aztán várja a csodát.

A rádiónak van egy nagyon sajátos tulajdonsága. A hang.

Egy ember megszólal, te pedig idővel felismered. Hallod egyszer, aztán újra. Ismered a stílusát, a hangját, azt, ahogyan beszél hozzád. Egy idő után már nem idegen.

Egy márkával is történhet valami hasonló.

Ugyanazzal a névvel, ugyanazzal a hanggal és ugyanazzal a fő gondolattal újra és újra találkozhat a hallgató, miközben egyszerűen éli a hétköznapi életét.

Autózik. Dolgozik. Reggel elindul. Délután hazafelé tart. Nem feltétlenül akar abban a pillanatban vásárolni. És nem is kell.

A reklám egyik feladata éppen az lehet, hogy mire egyszer szüksége lesz arra, amit a vállalkozás kínál, a név már ne legyen teljesen idegen.

Ezért szeretem így megfogalmazni:

Ne akkor hallják először a neved, amikor már vásárolni akarnak.

Nem állítom, hogy minden vállalkozásnak rádióban kell hirdetnie.

Sőt.

Nem minden vállalkozásnak való a rádió, nem minden célra ez a jó eszköz, és egy rossz ajánlatot sem fog megjavítani attól, hogy százszor bemondjuk.

De amikor egy helyi vállalkozásnak az a feladata, hogy a saját piacán ismerősebbé váljon, akkor szerintem a rádiónak továbbra is nagyon komoly helye lehet az eszköztárban.

Nem mint csodafegyver, hanem mint következetesen használható eszköz az ismertség építésére.

 

Talán most éppen a régi dolgokból kellene néhányat újra megtanulnunk

Most, amikor ennyi vállalkozás keresi a következő marketingcsodát, szerintem érdemes újra elővenni néhány meglepően egyszerű dolgot.

Az ember szeret ismerős dolgokhoz kapcsolódni.

Szeret tudni valamit arról, kitől vásárol.

Szereti, ha egy márkának van karaktere.

És a bizalom általában nem egyetlen tökéletes reklámból születik meg.

Idő kell hozzá.

Találkozások kellenek.

Következetesség kell.

Talán nem mindig vadonatúj marketinget kell feltalálnunk.

Néha egyszerűen újra meg kell tanulnunk jól használni azt, ami mindig is működött.

25 év rádiózás után én legalábbis egyre inkább ebben hiszek.

És most hadd vegyek elő egy mondatot, amit régen sokszor mondtam:

„Az emberek a televíziót nézik, az újságot olvassák, a rádiót szeretik.”

Na, ezt most tényleg jól esett kiírni magamból.

 

 

 

Ha vállalkozóként ezen gondolkodsz…

Ha Nyíregyházán vagy a környékén vállalkozol, és azon gondolkodsz, hogyan lehetne a céged neve ismerősebb azon a piacon, ahol a vevőid élnek, szívesen segítek Neked.

Nem azzal kezdjük, hogy milyen rádiócsomagot tudok neked eladni. Hanem azzal, hogy van-e egyáltalán értelme neked rádióban hirdetned.

Ha szerintem igen, megmondom, hogyan indulnék el. Ha szerintem nem, azt is.

Szakács Tibor vagyok, 25 éve figyelem, mire figyelnek az emberek.